Intézményi hírek

Már harmadjára került sor az önkéntes hét megszervezésére a nyíregyházi Szent Kamill Rehabilitációs Központban, ahová 2024. október 25.-én 28 erdélyi fiatal érkezett annak érdekében, hogy egy kis színt vigyenek a lakók hétköznapi életébe. A 28 fiatal közül 6-an az önkéntes hét keretén belül érkeztek, a többiek pedig 5-8 osztályos diákokként az „Iskola másként” hét vezette Nyíregyházára útjukat.

A következő sorokban az önkéntes hét résztvevőinek beszámolóját olvashatják.

Boros Melinda tanárnő: „Életünk alaptapasztalata, hogy különbözünk egymástól. Serdülőkorban különösen kiélesednek ezek a különbségek. Ez a tudatosodás vezethet önértékelési zavarokhoz, szorongáshoz, csoport szinten pedig egymás kirekesztéséhez, piszkálódásokhoz, bántáshoz. Ha a gyerekek fejlődése pozitív irányba tud elmozdulni, akkor viszont megjelennek az „egyedi vagyok”, „Isten által megálmodott vagyok/ megálmodottak vagyunk”, „létemből fakadóan értékes vagyok/ értékesek vagyunk”, „szükségünk van egymásra”, „együtt többek vagyunk” tapasztalata. Ez adja az egymáshoz való viszonyulásukban a méltányos bánásmódot, tiszteletet, befogadást, békés együttélést.
A Szent Kamill Rehabilitációs Központban való látogatásunk fő célja az egészséges személyiségfejlődés és a csoportban való együttműködés előmozdítása, egymás el-és befogadásának megtapasztalása, amely feltétele az iskolai színtéren gyakran előforduló bántalmazások megelőzésének. És nem utolsó sorban az együttérzés, együttműködés és a segítőkészség kialakítása az ott lakókkal, és persze egymással szemben is.
A lakóotthonban eltöltött idő, az ottan élő értelmileg akadályozott fiatalokkal való együttlét, tapasztalat élményszinten segítette a gyerekeket a fentiek megtanulásában. Az Iskola másként hét alkalmából szervezett kirándulásunk alatt a „békés együttélés titkait” kerestük egy projektünk részeként. A gyerekek a kezdő izgalom, félelem és kíváncsiság után a fiatal önkéntesek által szervezett közös játékok alatt kerültek kapcsolatba a Központban lakókkal. Vidáman, nevetve és egymásra nyitottan, ismerkedve élték meg együtt a játékokat. Utána már barátokként jöttek ki a teremből, beszélgetve, haverkodva, ismerkedve egymással. Nagy élmény volt a gyerekek számára az ott elöltött idő. Frédi atyáék vendégszeretete, továbbá a közös imádságok, szentmisék, éneklések lelkileg feltöltőek voltak. Az ott önkénteskedő fiatalok viszonyulása, bánásmódja a lakókkal modellként szolgált a gyerekek számára, és segítette őket, ha esetleg elakadtak egy helyzetben, vagy tanácstalanok voltak. A gyerekek már az ottlétünk alatt azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy következő alkalommal egy hétre jöjjünk. Az érzéseikről, gondolataikról röviden tudtak beszélni, nehezen találtak rá szavakat. Megérintette őket a lakók szeretete, nyitottsága és befogadó képessége. Megéreztek valamit, amire igazán vágyik az ember: az Isten és az ember szeretetére. Bízunk benne, hogy magukkal viszik ezt a tapasztalatot, élményt, és másként néznek magukra és társaikra és másként is fognak viszonyulni egymáshoz a mindennapokban, így a MÁSKÉNT hét után.”

Kiss Tamás: „Egyetlen nagybányai önkéntesként lehetőségem volt egy nappal korábban megérkezni a központba, ahol másnap segíthettem a termek előkészítésében és a konyhai előkészültekben, mielőtt megérkeztek volna a csíkszentdomokosi fiatalok. Öröm volt megtapasztalni, hogy nem csak az érkezés lehet örömteli, hanem a fogadás is, jó volt azt látni, hogy a lakók mennyire készülnek és várják a fiatalok érkezését. Pontban 14 órakor gurult be a busz a Tallér utcára, így pontos volt a programkezdés. Elsősorban átadtuk a szállásukat, majd egy közös ebéd után jöhetett a programismertetés, amelyet az intézményvezető Dévai Marcell kezdett el, majd a fenntartó P. György Alfréd MI és Székely Annamária, azaz Nusi folytatott, aki az önkéntes hét idei megszervezője volt. Az önkéntes hét első programjaként a lakók és az önkéntesek bevonták a „kicsiket” a Kamilliánus táborok rejtelmeibe, így a tábor-táncok felelevenítésével a hangulat az egekig ugrott. Az ismerkedős játékoknak köszönhetően gyorsan kialakult egy szuper csapat, megismertük egymás jó képességeit, mert a csapatot citerások, táncosok és énekesek alkották. Vacsorára pizzát készítettünk és egy kis verseny hangulatot teremtve pizza-szépségversenyt hirdettünk meg. Négy csapatot alakítottunk ki, melyeknek egy-egy lakó lett a vezetője, így kellett megsütniük a legszebb pizzát. Az eredményhirdetés elmaradt, mivel a pizza hamarabb elfogyott, mielőtt a zsűri értékelhette volna, így minden csapat győztesként jött ki a versenyből. A vacsorát követően a vasárnapi szentmisére próbáltunk egy keveset, bevontuk a citerásokat, színesebbé téve szolgálatunkat. A pénteki napunk lezárásaképpen Frédi atya tartott nekünk egy lelkesítő esti imát, melynek tartalmát elcsomagolhattuk magunknak szombatra.”

Kristály Erik Ferenc: „A szombati nap volt az úgy nevezett Népies nap, amit magaménak éreztem, mert az esti programban teljesen át tudtam adni magamat. Nagyon jó volt látni, hogy a lakók mennyire szerették és élvezték a délelőtti programot, ami szövés és karkötő készítés, valamint kötött angyalkakészítés volt. A szövés által megismerhették, hogy hogyan is volt régen és betekintést nyerhettek a hagyományőrzés világába is. A délután egy kicsit szabadabb volt mindenki számára, a „kicsik” meglátogatták a nyíregyházi állatkertet és a lakók pihentek egy nagyot a táncest előtt. Szentmisén vettünk részt, majd visszaérkezve a központba egy gyors vacsora után nekiláttunk a táncparkett kialakításának és kezdődhetett a „képességeink megcsillogtatása”. Először a kicsik mutatták meg mit tudnak, citeráztak, énekeltek és táncoltak nekünk. Aztán megtanultunk pár felcsíki népdalt a lakókkal együtt, amit nagyon élveztek. Ezt követően kezdődött az igazi mulatság, ahol nagyon jó volt azt tapasztalni, hogy mennyire jól érezte magát mindenki. Pár játékosabb tánccal készültem, illetve a páros táncok sem maradhattak ki a sorból. Örültem, hogy tetszett mindenkinek a „táncház” és nagyon jól estek a jó és kedves, pozitív visszajelzések.”

Bőjte Beáta: „Önkéntes hetünk harmadik napján a reggelit követően szentmisére indultunk a borbányai Szent László templomba a csíkszentdomokosi gyerekekkel együtt. Kihasználva a sok tehetséges zenészünket a mise nemcsak gitáros kísérettel gazdagodott, sikerült bevonnunk a citerásokat is, ezzel is színesebbé tehettük a Szentmise ünneplését, Isten dicséretét Ők utolsó napjukat töltötték velünk és a lakókkal, ebéd után búcsút vettünk tőlük, s bár kisebb létszámmal, de folytatódott a mozgalmasnak ígérkező programunk.
A lakóknak erre a napra ügyességi játékokkal készültünk, és hogy még izgalmasabbá tegyük a foglalkozást, a végén jutalommal díjaztuk őket. A küldetés szókirakóval kezdődött az interaktív táblánál, ahol kiderítették, hogy kincskeresésben lesz részük. Ezt követően különböző csapatos és egyéni megmérettetésekben volt részük a lakóknak a pillecukor evéstől egészen az újragondolt „fazekazásig”. Változatos ötletekkel rukkoltunk elő, hogy véletlenül se jusson eszébe egyiküknek sem unatkozni, de a szórakozás mellett együtt és személyesen fejlődtek. Gyakorolhatták a csapatmunkát, különféle fejtörőket kaptak, illetve sikerült becsempésznünk bizalmi játékokat is a „forgószínpad-szerű” programunkba. Pihenésre nem volt ideje senkinek sem, egészen sötétedésig zajlott a programunk, s végül a kapott nyomokat összerakva kitalálták az elrejtett kincs helyét. Nagy volt az öröm és méltóan megérdemelt örörm, mert nagyon szépen teljesített mindenki a játékok során. A megtalált kincsesláda mindenféle édességet rejtett, és úgy tűnt mindenki elégedetten zárta a napot.
Az önkéntes csapat számára nem ért véget a nap, elengedhetetlen programpontunkká vált a kiértékelés. A „kupaktanácsot” követően elvonultunk a kápolnába esti imára, és Isten jelenlétében méltó befejezést adtunk a vasárnapunknak.”

Boros Tünde: „A Hétfő reggelünk már a kis Domokosiak nélkül indult. A napot a reggeli ébresztéssel kezdtük a fiataloknál, ami mindig egy apró erőt ad, mivel az énekünkre kijönnek, és velünk együtt kezdenek el énekelni, így minden reggelünk nagy mosollyal és a tőlük kapott ölelésekkel indul.
A lakók ébresztése után elindultunk a Borbányai templomba, szentmisére.
A szentmise után visszatértünk a lakókhoz, akik már nagyon izgatottan vártak minket. Egy éneklős tánc után neki is fogtunk a foglalkozásoknak, ahol a fiatalok elkészíthették életük első fürdőbombáját házilag, ahogy ők mondanák “atombombájukat :)”, különböző színben és illatban, majd levegőre száradó gyurmából formázhattak ki díszeket és figurákat. Minden feladatot jókedvűen, odaadással és kreativitással csinálnak meg, amit nagyon szeretek bennük!
A napunk hátralévő részében város nézni voltunk, ami tulajdonképpen egy kvíz játék keretein belül történt meg. Kaptunk különböző kérdéseket és a válaszokat keresve jártuk be a Tereket és zárásként a Szent Miklós Görögkatolikus Székesegyházban kaptuk meg a kvíz sikeres kitöltéséért járó jutalmat, ami egy Bowling est volt, amelyet Marci és Frédi atya szervezett nekünk. Izgatottan vártuk, mivel nagy kikapcsolódás volt mindannyiunk számára. Csak mi voltunk, játszottunk, nevettünk, nyertünk, vesztettünk, de csak az számított, hogy együtt lehettünk és összekovácsolódhattunk még jobban.
A nap zárásaként visszaérve a Központba, a Kápolnába elcsendesedve végig gondoltuk a napunkat és hálát adtunk Istennek, hogy együtt lehetünk. Hálát adtunk a lakókért és jókedvünkért. Csendes elmélkedésünket követte az áldás, ami új erőt adott a következő napra.”

Opra Evelin: „A keddi nap az önkéntes csapat napja volt, amelyet együtt töltöttünk, figyelve egymásra és összerázódtunk. A napot a Szent László templomban kezdtük szentmisével, ahol Erik végzett zenei szolgálatot. A mise után visszatértünk a Rehabilitációs Központba reggelizni, majd elindultunk Sátoraljaújhelyre. Ott a Zemplén Kalandparkban libegőkre szálltunk, és az őszi színekben pompázó fák között elértük az átcsúszó pályát. Gyors felszerelkezés után sorba álltunk, hogy kipróbáljuk milyen is a repülés. Voltak, akik tartottak az új élménytől, de néhány másodperc csúszás után mindenki felfedezte, milyen felemelő érzés magasan, a színes fák fölött szállni. Miután mindenki kipróbálta a pályát, visszaadtuk a csúszó felszerelést, és tovább indultunk a nemezti összetartozás hídjához. Sétánk során gyönyörködtünk a tájban, beszélgettünk és nevettünk, majd visszatértünk a libegőkhöz, amelyek segítségével leereszkedtünk az autóhoz, és ebédelni indultunk a Széphalmi Kerék Csárdába, ahol meleg étellel és barátságos vendéglátással fogadtak minket. Visszafelé Nyíregyházára úgy döntöttünk, hogy egy kis kitérővel ellátogatunk Tarcalra az Áldó Krisztus szoborhoz. A felsétálás során gyönyörködtünk a vörös naplementében, majd megcsodáltuk a szobrot, melyet már a sötét éj vett körül, mire felértünk. Visszatérve a Központba a lakók már a tűznél szalonnát sütöttek vacsorára, így mi is csatlakoztunk hozzájuk. Miután ők elmentek aludni, mi tovább maradtunk a lobogó tűz mellett, pillecukrot, szalonnát és batátát sütöttünk, miközben gitárral kísért énekléssel zártuk az estét.”

Szabó Anna: „A szerdai napunkat szintén misével indítottuk, viszont már a kolostor kápolnájában, amely által lelkiekben feltöltődve indíthattuk a programot. Kezdésként a megmaradt fürdőbomba anyagából további golyókat formáztunk, majd tobozokból és anyagokból készítettünk különféle manókat, melyek majd mosolygósan fognak tündökölni a karácsonyfák ágain. Ebéd után folytattuk a dekorációk készítését, fa karikákra a Szentcsaládot helyeztük fel, amelyeket szintén tobozokból készítettünk el. Amint befejeztük a barkácsolást társasoztunk a lakókkal, amely óriási örömöt csalt az arcukra, egy szemüveg által megfordult az egész világ, és így kellett különböző kihívásokat teljesíteniük, mint például egy filc kupakját le kellett venni, majd visszarakni, ami ilyen körülmények között nehezebb, mint gondolnánk. Vacsora után Marci kíséretében elmentünk a templomba, ahol egy nagyon megható lelki-gyakorlatban volt részünk, mindenki magának imába foglalta érzéseit, gondolatait az elmúlt héttel kapcsolatosan, mely hangulatosságát a gyertyák által nyújtott cseppnyi fény, és a „Jézus ima” hozta meg. Ezek a pillanatok kijelenthetem, hogy mindannyiunk számára tökéletessé varázsolta az utolsó ott töltött esténket. Így telt a szerdai napunk, hol programok szerint „fáztunk”, lelkiekben mégis felmelegedhettünk.”

Székely Annamária (Nusi): „Csütörtök reggelre már kissé savanyúan ébredtünk a tudattal bennünk, hogy mennyire gyorsan eltelt a hét és sajnos hamarosan búcsúznunk kell egymástól. De ezt a napot is az Úr kezébe tettük és az előző napokhoz hasonlóan szentmisével kezdtük a kápolnában. Majd a reggelit követően nagy lendülettel vágtunk bele az utolsó pár program kivitelezésébe. Nem apróztuk el a dolgokat gyorsan neki is láttunk egy nagy adag csoki olvasztásának, ugyanis forrócsoki-bombát készítettünk, eközben Tünde találós kérdésekkel bombázta a fiatalokat. A csapat többi tagja sem tétlenkedett, hiszen már a következő program előkészítése zajlott a háttérben. A forrócsoki-bombák megtöltése és csomagolása után gyertyát öntöttünk és a lakók itt is kibontakozhattak, mivel ők választottak illatot a saját kis gyertyájuknak. Ezt követően már csak a hét lezárása volt soron, amelyet Marci vezetett le nekünk. A gondozottak elmondhatták élményeiket, amelyek által mi is gazdagodtunk lélekben. Az utolsó közös vacsoránk elfogyasztása után a csomagolást búcsúzás követte, és el is indultunk Debrecenbe, ahol az önkéntes társaim vonatra ültek és Frédi atya áldásával visszaindultak Erdélybe. Ez a hét nem csak a lakók, de mindannyiunk számára feltöltődés volt, a szeretet, amit tőlük kaphat az őket szerető, az felbecsülhetetlen és össze nem hasonlítható semmivel. Összességébe véve, a bombabiztos ötleteinkkel, terveinkkel, állíthatom, hogy egy „bomba jó” hetet zárhattunk! Sikerült együtt mindent megoldanunk, akkor is, ha a lehetetlennel néztünk szembe”

Az Önkéntes hét az intézmény, a Kamilliánus Kolostor, a Szent Kamill „Életet az Életnek” Közhasznú Alapítvány és a Nemzeti Együttműködési Alap „SEGÍTSÜK EGYMÁST” NEAO-KP-1-2024/6-000113. számú pályázat támogatásával valósult meg.

A beszámolók szerzői: Boros Melinda, Kiss Tamás, Kristály Erik, Bőjte Beáta, Boros Tünde, Opra Evelin, Szabó Anna, Székely Annamária

Fotó: Opra Evelin