Intézményi hírek

Immáron 17. alkalommal nyitotta meg kapuit a Kamilliánus Hagyományőrző Tábor 2025.08.18-22. között Nagybányán. A közel 100 fős táborba érkeztek a Nagybányáról és Csíkszentdomokosról fiatalok, valamint Nyíregyházáról a Szent Kamill Rehabilitációs Központból, enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékkal élő táborozók.

Amikor több kis mosoly találkozik Isten szívében, akkor ott van a szeretet, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy eggyé váljunk Jézussal, egy olyan közösséget alkotva, amiben ott rejlik a mindenség ereje. Egy erő, ami feltöri a bennünk levő gátakat és kinyitja a kalitka ajtaját, hogy szabaddá váljunk egymás számára, hogy tudjunk önkéntelenül szeretni és megérteni azt, hogy a lelkünk egymásnak való ajándékozása, egy újabb lehetőség arra, hogy megtapasztaljuk Isten jelenlétét. Talán valahogy így lehetne írásba foglalni mindazt, ami itt történik. Hitet, ami áthatja ezt a tábort, ami beszippantja az ember lelkét, hogy kész legyen remélni, reménységre bíztatni társait.

Az idei, pontosabban a 17. Kamilliánus táborunk mottója is magába foglalja a remény lelkületét: „Találkozás, amely reményt ébreszt.” Ez a találkozás egy lelki felkészülés arra, hogy igazi Reményhordozókká váljunk, akik készek, hogy nyitott szívvel fogadják be Isten ígéreteit, szeretetét és gondviselését, hogy bizalommal tekintsenek az ismeretlen jövőbe, az örök élethez való felkészülésre, és hogy szívük helye legyen az Istenhez való eljutásra irányuló várakozásnak. Úgy gondoljuk, hogy nem csak nekünk, szervezőknek fontos a remény befogadása és továbbadása, hanem a gyerekek, a mai generáció számára is, ezért próbálunk minél több gyerekhez elérni, és játékosan bíztatni őket arra, hogy ebben a zsúfolt, gyors és nehézségekkel teli világban is ott a reménye annak, hogy Isten velünk van, Isten köztünk van, és minden pillanatban kész arra, hogy segítsen nekünk, megnyugvást nyújtson.

A tábort egymás megismerésével kezdtük, csapatokat formáltunk, majd játékosan elkezdtük kiépíteni a Reményhordozók címet. Tartalmasan telt az első nap, így fáradtan, de feltöltődve tértünk nyugovóra, reménnyel a szívünkben, hogy a következő nap is ilyen jól fog telni.

Másnap reggel, ahogy a tábor minden reggelén tettük, reggeli tornával kezdtünk, utána pedig énekkel és imával folytattuk, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy kitudjuk nyitni a szívünket az egész napra. Kezünket a mellkasunkra tettük, éreztük szívünk dobbanásait, kivettük onnan szívünket. Aztán kinyitottuk tenyerünket fel az égre nézve, átadtuk magunkat a Jóistennek és egymásnak, majd újra rátettük a két kezünket a mellkasunkra, visszatettük szívünket a helyére. A program folytatása csapatokon belül történt, játszottunk közösen nevetve, énekelve és egymást hallgatva. Ugyanakkor nem csak a lelkünk edződött ebben a táborban, hanem a kreativitásunk is azáltal, hogy többfajta kézműves foglalkozáson vettünk részt, mint pl. nemezelés, gyöngyfűzés. Ezeket az aktív és kreativitást igénybe vevő foglalkozásokat levezetőként követte egy szentmise minden nap, szabadban, ami ráhangolta nem csak a lelkünket, hanem a testünket is arra, hogy szabad legyen, hogy minden meghallgatott Ige után Isten üzenetét a természet ölén magunkhoz vegyük. A szentmise tetőpontja számunkra a Mi Atyánk imádsága volt, amikor körbeálltunk és megfogtuk egymás kezét. Hangosan imádkoztuk a Kimondhatatlant, és közben éreztük, ahogy a Szentlélek áthat bennünket, Istennek tetsző közösséget formálva, és minden megfogott kéz között felkapcsolja a reménység fényét, hogy együtt képesek legyünk fényt vinni ebbe a sötét világba, és megfogni egyre több ember kezét, felkapcsolva a mindenség lámpását.

Mozgásos és ügyességi játékaink is voltak a “Kamillolimpián”, amelyek bár a testünket lefárasztották és már alig bírtunk felmászni a domboldalon, a lelkünk mégis kipihent és feltöltődött.

Fontos megemlíteni, hogy Szent Kamill példáját követve a Szent Kamill Rehabilitációs Központ lakói is résztvettek a foglalkozásokon, és gyönyörű volt látni a harmóniát a gondozottak és a segítők között. Ahogyan a gyerekek segítik a gondozottakat, figyelnek rájuk és támogatják őket. Azt hiszem, Szent Kamill büszke onnan fentről ezekre a gyerekekre, és mosolyog a lelke, hogy a táborozók ennyire odaadóan, szívükön hordozzák az elesetteket és arra hivatottak, hogy hordozzák a kamilliánus lelkületet, hogy meglássák Jézust a szenvedő emberben.

Nem utolsó sorban, ennek a tábornak a helyszíne egy ajándék volt számunkra. Az itt élő görögkatolikus apácák kedvességét és finom ételeit nem lenne elég idő meghálálni.

Végső soron pedig legyen ez a tábor egy újabb remény forrása életünk kiapadt kútjának, ahonnan bárki mertíhet, megihatja, vagy akár csak megkóstolhatja a remény friss vízét. Olyan lelkülettel, hogy újra és újra szomjazzon rá, és visszatérjen a reménység kútjához, Reményhordozóvá válva.

A tábor a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. EKCP-KP-1-2025/3-000112 számú pályázata támogatta. Továbbá köszönet a többi támogatónak is, a Kamilliánus Kolostornak, a Szent Kamill Rehabilitációs Központnak, a Szent Kamill „Életet az Életnek” Közhasznú Alapítványnak, a nagybányai bazilita nővéreknek, Ft. Szmutku Róbertnek a Nagybányai Szentháromság Plébánia esperes-plébánosának és a névtelen támogatóknak.

Szöveg: Boros Henrietta
Fotók: Vermes Tibor