Intézményi hírek

18. alkalommal került megszervezésre augusztus 3. és 7. között a Kamilliánus Tábor, melyre idén is számos helyről érkeztek fiatalok táborozóként, önkéntesként. A táborozókat Csíkszentdomokosról, Nagybányáról, illetve a nyíregyházi Szent Kamill Rehabilitációs Központból köszönthettük, mivel lakói már 6. éve tartanak velünk.

Önkéntes szervezőink pedig Budapestről, Szolnokról, Jászapátiból, Nagybányáról és Csíkszentdomokosról érkeztek.

Táborunk helyszínéül a Kovászna megyében található Komandó szolgált.

A következő sorokban Márton Boróka számol be a tábor részleteiről:

1. nap: A tábor első napján megérkeztek a gyerekek és a Szent Kamill Rehabilitációs Központ lakói. A szállásfoglalás és a szabályok megbeszélése után a szervezők egy színdarab formájában mutatták be a „Max Lucado: Értékes vagy” című történetet. A történet manókról szól, akik csillagokat (jó), illetve szürke pontokat (rossz) adnak egymásnak. Ezekkel a pontokkal megbélyegezték egymást, és annak függvényében éltek, kinek volt több jó pontja. A történet szereplője, Pancsinelló egy ügyetlen kis manó volt, aki minden próbálkozása ellenére csak szürke pontokat kapott. A főhős találkozik egy manóval, aki más volt, mint a többi: rajta nem ragadtak meg a pontok. Ez a manó, Lucia ajánlotta neki, hogy látogassa meg Élit. Éli volt a fafaragó mester, aki minden manót készített. A Pancsinelló és Éli között lefolyó párbeszéd során a manó rájött, nem a pontok számítanak, hanem az, hogy a teremtője mit gondol. Végül már Pancsinellón sem maradtak meg a pontok.

Ez a tanulságos történet arra szolgált, hogy a táborozók megtanulják: nem az számít, mit mondanak rólunk, hanem az, hogy a Jóisten mit gondol.

A kis előadást rögtön követte a csapatok elosztása. A nagy táborozó csapat kisebb csoportokra bomlott. A különböző csoportok különböző színeket viseltek: zöld, lila, kék, piros, barna és sárga. Az első csoportfoglalkozás során a táborozók jobban megismerhették egymást, csoportbemutatókat írtak, majd bemutatkoztak a csoportok egymásnak. Ezt a programot követte a szentmise, majd a vacsora.

2. nap: A tábor második napja 7-kor kezdődött zenés ébresztéssel. A reggeli tornát követően már kezdődtek is a műhelyfoglalkozások. 6 foglalkozás folyt egy időben a tábor különböző helyszínein. Ezeken a helyszíneken minden csapat részt vett. A műhelyprogramok között volt lovaglás, kereszt vagy szív készítése fából, kulcstartófűzés gyöngyből, kis előadás a neuropszichiátriai és neurodevelopmentális állapotokról, csapatjátékok, és végül az előző napi történethez kapcsolódó írásos feladat, ahol a táborozók mind leírták „szürke pontjaikat”, és egy zsákba gyűjtötték össze őket. A műhely állomásai különböző témájúak és nehézségűek voltak. Ezek ellenére nemcsak a gyerekek teljesítették kiválóan a feladatokat, de a Szent Kamill Rehabilitációs Központból érkező, fogyatékossággal élő személyek is.

Délután mindannyian közösen a kápolna kertjében misedalokat gyakoroltak. Ezalatt lehetőség nyílt a szentgyónásra. Az ezt követő mise után a kiscsoportok kiértékelőt tartottak a napról.

3. nap: A harmadik nap mozgalmasan indult. Rögtön reggeli után a táborozók sállal bekötött szemmel álltak egy rövid akadálypálya előtt. Az akadálypályán a résztvevőknek bekötött szemmel kellett végighaladniuk egy kijelölt útszakaszon, ahol különböző illatú, hangú és tapintású tárgyakat kellett megnevezniük. A program utolsó pontja egy csendes hely volt, ahol Istennel kapcsolatos önreflexiós kérdőívet töltöttek ki. Ez a feladat arra szolgált, hogy a táborozók elcsendesedhessenek, és ne csak lássák a világot, hanem érezzék és hallják is.

A nyugodt és csendes környezet hamar hangulatot váltott, mivel kezdetét vette a vízicsata. Nemcsak a csapatok vettek részt benne, a végére még a szervezők is vizesek lettek. Hogy a gyerekekben felhalmozódott energia levezetésre kerüljön, a vizezést követte a méta és a színháború, ahol a csapatok egymás ellen játszottak.

Ebéd előtt a táborozók egy kalapot kaptak, melyen Márton Áron püspök képe található, illetve a tábor mottója: „Istenem, Barátom és Mindenem”.

Ebéd után az egész tábor kapott egy feladatot. A feladat a „Kincskeresés Jézussal” nevet viselte, és az volt a lényege, hogy mindenkinek keresnie kellett egy „kincset” a tábor helyszínén, amit magával vitt a misére. Ezek a kincsek a misén az oltár alá lettek helyezve egy-két mondat kíséretében, hogy miért is lett az a kincs választva.

A tábor harmadik napján került megrendezésre a már hagyománnyá vált táncház is. A gyerekek a rehabilitációs központ lakóival együtt táncoltak hagyományos, népi és modern táncokat.

A táncházat esti ima és lefekvés követte.

4. nap: Az utolsó előtti napon a táborozók ismét a különböző műhelyeken lévő foglalkozásokon vettek részt. A foglalkozások között volt: dobozfestés; pajzskészítés, amelyen szerepeltek az Istentől kapott tulajdonságok; improvizációs játék; „Isten szemében értékes vagy. Mit kezdesz ezzel?” című foglalkozás, ahol a résztvevők György Alfréd atyával elmélkedtek; valamint a „Tükör” című műhely, ahol a gyerekek megtekinthették „Isten legnagyobb kincsét” egy dobozban. A dobozban egy tükör volt található (minden személy külön-külön Isten legnagyobb kincse). Nem utolsósorban a foglalkozásoknál volt egy állomás, ahol a táborozók névre szóló levelet kaptak Lellisi Szent Kamilltól, és arra a levélre kellett választ írniuk.

Ebéd után a kis csapatok Márton Áron püspök élettörténetét mutatták be színdarab formájában. Minden csoport más részletet kapott a történetből, és külön, egymástól függetlenül gyakorolták be a jeleneteket. Ennek ellenére a történetet egymás után mutatták be, és a kis részletek, amiket mind megtanultak, egy nagy történetté fonódtak össze. Az előadás végére a táborozók megismerhették Márton Áron püspök életét és munkásságát.

Az előadást szentmise, majd takarodó követte.

5. nap: A tábor utolsó napja gyorsan telt. A szentmisén kívül más program nem volt, a gyerekek pakolással és takarítással töltötték a délelőtt nagy részét.

A szentmise a szabadban volt, tábortűz mellett. A tűz nagy szerepet játszott a mise során, mivel a bűnbánati ima alatt az atya a tűzbe dobta azt a zsákot, amelyet a tábor második napján készítettek a gyerekek, és beleírták a sérelmeiket, rossz tulajdonságaikat. Ez a gesztus jelképezte, hogy a sérelmeik, bántásaik nem határozzák meg őket, csak az számít, mit gondol róluk a faragójuk, a Jóisten. Az ő szemében mindig tiszták és értékesek maradnak.
A szentmise végén a szállásadók, az önkéntesek és a táborozók áldást kaptak, elbúcsúztak egymástól, és hazaindultak.”

Számunkra fontos, hogy a gyermekek a rohanó világból kiszakadva, telefonjaikat hátrahagyva figyeljenek egymásra, magukra és Istenre. Programjainkkal igyekeztünk lelki feltöltődést ajándékozni nekik, de ugyanígy célunk volt az érzékenyítés is: a másság elfogadása, megértése, kiemelése. Különbözőek vagyunk, de Isten szemében egyek és ugyanolyan fontosak!

A tábor a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. EKCP-KP-1-2026/3-000047 számú pályázata támogatta. Továbbá köszönet a többi támogatónak is, a Kamilliánus Kolostornak, a Szent Kamill Rehabilitációs Központnak, a Szent Kamill „Életet az Életnek” Közhasznú Alapítványnak.

Szöveg: Márton Boróka, Székely Annamária
Fotók: Opra Evelin- Andrea