Intézményi hírek

A már hagyománnyá vált, évről-évre megszervezésre kerülő önkéntes programunk új ruhába öltözve tette különlegesebbé a Szent Kamill Rehabilitációs Központ, intézményünk gondozottjainak napjait.

Ellenben az előző évekkel, idén egy hét helyett két hét állt rendelkezésre az önkénteseink számára, amelyet tartalmas programokkal, készségfejlesztő feladatokkal és játékokkal tölthettek el fiataljainkkal.

Az idei önkéntes program 2026. július 6-17-ig amelyre összesen 11 fiatal érzett elhívást, Csíkszentdomokosról, Nagybányáról és Jászapátiból, akik vállalták a fiatalokkal való munkát, illetve a Kamilliánus Tábor megszervezését is, amelyhez szakmai segítséget Ft. Grunda Dávid atyától kaptak az animátor képzés keretén belül.

A program július 6-án vette kezdetét és 17-én zárult le. A fiatalok két csoportot alkotva dolgoztak. Az első héten 3 csíkszentdomokosi és 2 nagybányai fiatal alkotott egy csoportot a szervező munkatárssal együtt. A második héten pedig 4 csíkszentdomokosi és 2 jászapáti önkéntes dolgozott együtt a munkatárssal a programok kivitelezésében.

A két csoport csak a két hét közé eső hétvégére, tehát július 10-12-re egyesült.

Az első csapat beszámolóját a következő sorokban olvashatják:

„Az önkéntes hét első öt napja számtalan élménnyel, közös programmal és megható pillanattal gazdagított bennünket. Már az első napon különleges fogadtatásban volt részünk: a központ lakói szeretettel, ölelésekkel és nyitottsággal fogadtak minket, ami azonnal feloldotta a kezdeti izgalmat. A közös ismerkedés után kreatív naptárt készítettünk, amely segíti a lakókat a napok és az évszakok nyomon követésében, majd vizeslufi-csatával, körjátékokkal, közös tanulással, néptánccal és énekléssel töltöttük a délutánt. Részt vettünk az intézményvezető Dévai Marcell és felesége Dévainé Markos Kitti által kivitelezett csapatösszerázó programon, amely segítségül szolgált a következő napokon tanúsított gördülékeny csapatmunkához. Már az első napon megtapasztaltuk, hogy az önkéntesség nemcsak segítségnyújtás, hanem kölcsönös szeretet és odafigyelés is.

Kedden gitárkíséretes énekléssel ébresztettük a lakókat, majd reggeli után kavicsokat gyűjtöttünk, amelyeket később kreatív foglalkozás keretében festettünk meg. Fakorongokra különböző mintákat készítettünk, karkötőket alkottunk, délután pedig újabb kézműves tevékenységekkel folytattuk a napot. Bár a drótból készülő virágok nem úgy sikerültek, ahogyan terveztük, közösen új ötleteket valósítottunk meg. Eközben a csapat másik része pizzát sütött, amelynek elkészítésében végül szinte mindenki részt vett. A közös vacsorát követően szentmisén vettünk részt, majd Frédi atyával egy kötetlen esti beszélgetés során osztottuk meg egymással gondolatainkat és élményeinket.

Szerdán a nap tornával kezdődött, majd a lakók által szedett cseresznyéből és meggyből lekvárt készítettünk. Délután egy különleges önismereti foglalkozásra került sor, amely során a lakók saját portréjukat alkották meg különböző anyagok felhasználásával. A feladat mély beszélgetéseket indított el az önképről, a külső megjelenésről és az önelfogadásról, amelyek bennünket, önkénteseket is elgondolkodtattak. Az estét közösen készített vacsorával és hosszú beszélgetésekkel zártuk.

A csütörtök a közös strandolás jegyében telt. A reggeli készülődést követően a közeli fürdőbe utaztunk, ahol az önkéntesek folyamatosan segítették a lakókat a vízben való mozgásban és bátorították őket, hogy bátran élvezzék a fürdőzés örömeit. Bár az időjárás nem volt kedvező, a termálmedencében mindenki jól érezte magát. A közös ebédet és fagylaltozást követően még megtekintettük a zenélő szökőkutat is, majd élményekkel gazdagodva tértünk vissza a központba.

Pénteken egy nyugodtabb nap következett. Délelőtt a második hétre érkező önkéntesekkel bővült a csapat. A lakókkal közösen gyurmáztunk, amely során ismét megmutatkozott a közös alkotás öröme. Délután hamburgert készítettünk vacsorára, este pedig közös filmnézéssel zártuk a napot. Ez a kötetlen együttlét kiváló alkalmat teremtett a pihenésre és a hét során kialakult közösségi kapcsolatok további erősítésére.

Az első öt nap során számos olyan élményben volt részünk, amely megerősített bennünket abban, hogy az önkéntesség lényege az egymásra fordított idő, a figyelem, a türelem és a szeretet. A közös programok, beszélgetések és együtt átélt pillanatok nemcsak a lakóknak jelentettek örömöt, hanem számunkra is maradandó emlékeket és lelki feltöltődést adtak.”

A második hétre érkező önkéntes fiatalok így számolnak be élményeikről, tapasztalataikról:

„A szombat volt az első teljes napunk a központban: ez a nap az önkéntesek szakmai és lelki fejlődéséről szólt. A reggelit követően Ft. Grunda Dávid atyával gyűltünk össze képzésre, aki az ifjúságnevelés és a táboroztatás terén szerzett széles körű elméleti és gyakorlati tudását osztotta meg velünk. A jövőbeli táborokban és egyházközségi rendezvényeken jól hasznosítható módszereket sajátítottunk el, mint például a csoportszabályok lefektetése, a gyermekek viselkedésének mélyebb megértése, valamint a csoporton belüli konfliktusok hatékony kezelése.

A Dávid atyával közösen elfogyasztott ebéd után a napot gyakorlati játékok megismerésével folytattuk. A dinamikus, közösségépítő feladatok mellett olyan gyakorlatokat is kipróbáltunk, amelyek az érzékenyítést és az egymásra való odafigyelést segítik. Ez a közösen töltött idő sokat adott nekünk: rengeteg kérdésünkre kaptunk választ, és bízunk benne, hogy a jövőben még hatékonyabban tudunk majd együttműködni a különböző programok szervezése során.

Délután egy meglepetésprogram várt ránk: bowlingozni mentünk. Ez a kötetlen együttlét kiváló lehetőséget biztosított a kikapcsolódásra és a közösségünk megerősítésére. Mivel ezen a napon még az előző hét önkénteseivel is együtt voltunk, ők egy vidám, nevetéssel teli délutánon pihenhették ki az elmúlt hét fáradalmait, míg a mi csapatunk lélekben és energiában is feltöltődhetett az előttünk álló feladatokra. A nap végén visszatértünk a Központba, ahol közös vacsora és beszélgetések után nyugovóra tértünk, hogy erőt gyűjtsünk a következő napra, hétre.

Vasárnap a borbányai Szent László Templomban tettünk zenei szolgálatot. Felemelő és feltöltő volt mindannyiunk számára! Minket összeköt a zene (is), hiszen bármennyi idő telik el a találkozásaink közt, mindig összhangban, egymást figyelemmel kísérve tudunk együtt zenélni. A nap további része beszélgetéssel, pihenéssel, énekléssel telt el. A közös ebéd után a csapatunk ismét két részre szakadt, hiszen az első héten részt vett önkéntes társaink haza indultak.

Mi átbeszéltük az előttünk álló hét programjait, aztán kezdetét vette az esti készülődés.

Kezdetét vette hivatalosan is az önkéntes hetünk! Hétfő délelőtt születésnapi naptárt készítettünk, mellyen az intézmény gondozottjai könnyebben észbe tarthatják majd egymás születésnapját. Délután kulcstartókat készítettünk az előző héten már megformált levegőre száradó gyurmából, illetve gyöngyből is. Az önkéntes fiúknak feladata volt a kerítés leszerelése, csiszolása, újrafestése és visszaszerelése, így pár gondozott fiatallal együtt elkezdték kint a munkálatokat. Számunkra hihetetlen, hogy mennyire gyorsan elszalad az idő, ha jó hangulatban telik el. György Alfréd atya által lehetőségünk volt ukrán veteránokkal beszélgetni, az ők fronton szerzett tapasztalataikkal szembesülve hálát adni az életünkért. Kérdéseinkre nyíltan, őszintén válaszoltak és lelkesítettek minket a kitartásra, és a hitünk tettekre fordított megvallására. A veteránokkal készíthettünk képet, és az intézmény lakói ölelésekkel árasztották el őket. Ezután már csak a vacsora és az esti készülődés volt hátra.

Mi a napot egy feltöltő beszélgetéssel zártuk az intézmény vezetőjével: Dévai Marcellel.

A keddi napunk korai ébresztővel indult, hiszen aznap ellátogattunk a Nyíregyházi Állatparkba. Éppen ezért a lakók is korábban keltek a szokásosnál, majd a reggeli és további készülődések után el is indultunk. Nagyon kellemes időt töltöttünk az állatkertben, rengeteg érdekességet láttunk, többek között pingvineket, mamutcsontvázat, bunyózó jegesmedvéket, sőt, még fókashow-t is. A lakóknak is rengeteg örömet okozott, néhol élvezet volt látni a csillogást a szemükben. Lelkesek voltak, és rendkívül könnyen végig tudtuk vezetni őket az állatkert fontosabb részein, egyszer sem tévedtünk el, ami nagy szó, hiszen egy kisebb labirintusról beszélünk. Ugyanitt ebédeltünk, majd rövidesen visszaindultunk a szállásra. A rendkívüli hőség miatt megirigyeltük a fókáktól a lubickolást, ezért mi is improvizáltunk magunknak egy vízipisztoly csatát, melyből aligha kerültünk ki szárazon, jobban mondva csuromvizesek lettünk mindannyian. Ezt követte a vacsora elfogyasztása, majd az esti szentmise, mely nagyon tartalmas és családias volt. A dalokat mi, önkéntesek biztosítottuk, mely számomra szintén hatalmas feltöltődést jelent minden alkalommal. Egy rövid szünet után pedig kissé elfáradva nekifogtunk megírni a közös történetünket az önkéntes hét kapcsán, mesébe foglalva, tele metaforákkal, melyekkel elegánsan összefoglalhattuk a hét során szerzett élményeinket. Megtapasztaltuk, hogy ez milyen nehéz feladat tud lenni, valamint a késői órákra való tekintettel másnapra hagytuk a mese befejezését. Mindezek után egy tartalmas napot tudva magunk mögött, nyugovóra tértünk.

A következő napunk nyugodtabban indult a többihez képest. Délelőtt alkottunk, játszottunk, igyekeztünk az időnket maximálisan kihasználni, majd a nap további részében felgyorsultak az események. Pizzát sütöttünk vacsorára, a szorgos kezek, mind lisztesen vagy épp szószosan ténykedtek az asztalok felett.

A csütörtök reggelt zenés ébresztéssel kezdtük majd reggelivel és reggeli tornával folytattuk. Miután megérkeztek a nappalis gondozottak is hozzáfogtunk a pénteki díszek elkészítéséhez. Nagyon segítőkész és szorgos emberek, mert folyamatosan segíteni akartak. Az estét egy misével és egy reflexióval fejeztük be, amit György Alfréd atya tartott. Nagyon jól esett számunkra ez a nap, mert feltöltött úgy testileg, mint lelkileg.

Az önkéntes hetet méltóképpen, ünnepléssel zártuk le. Utolsó, pénteki napunkon az a feladat várt ránk, hogy különféle ügyességi játékokat állítsunk össze a megrendezésre kerülő Családi Napra, amelyen részt vettek a központ lakói, nappali gondozottjai, illetve az ő családtagjaik, illetve az intézmény munkatársai. A játék és a siker öröme mellett megtapasztalhattunk a résztvevők által egy sokkal lényegesebb dolgot: az együttműködést, a közös nevetést, az öleléseket és az egymás bíztatását, amely megkoronázta és értelmet adott a napunknak. Az összegyűlt közösség dinamikája és bevonódása egy olyan élményt nyújtott az önkéntes csapatunknak, amelyre szeretettel fogunk visszagondolni.

Következő programpontunk a szentmise volt, amelyet a csíkszentdomokosi származású és Kolozsváron szolgáló Bőjte Csongor atya mutatott be. A szentmisében hallhattuk, hogy Szent Kamill lelkülete mekkora jelentőséggel bír a világban, ha hagyjuk, példája minket is ,,megfertőzhet”. Ezt arra fordíthatjuk, hogy nyitott szívvel és szemmel járjunk a világban és önzetlenül segítsünk azokon, akiknek szüksége van rá. Végül ezt követte az ebéd, majd elbúcsúztunk a résztvevőktől.

A délután során csapatunk a hazautazásra készülődött, a nap lezárása csendes pihenővel, beszélgetéssel és visszaemlékezéssel telt. Elbúcsúztunk egymástól és a lakóktól, majd vonatra ült a csapat.

Bár a távozás kissé nehézkes volt mindenki számára, csapatunknak szüksége van arra, hogy feldolgozzuk az elmúlt egy hét történéseit és kipihenhessük fáradtságunkat, hogy láthassuk munkánk gyümölcsét. Mivel egy újabb feladat, a Kamilliánus Tábor megszervezése is ránk vár, ezért az önkéntes héten szerzett tudást nagy izgalommal fogjuk gyakorlatba ültetni, és lelki feltöltődésünket mások javára fordítani.”

Az önkéntes hét a Szent Kamill Rehabilitációs Központ, a nyíregyházi Kamilliánus Kolostor, a Szent Kamill „Életet az Életnek” Közhasznú Alapítvány és a Nemzeti Együttműködési Alap NEAO-KP-1-2026/6-000663 számú pályázati támogatásával valósult meg.

Forrás: Szent Kamill Rehabilitációs Központ

Fotók: Opra Evelin