Intézményi hírek

Újra felvetődött hazánkban az eutanázia kérdése, aminek vannak hívei és ellenzői.

Fontos és nem éppen könnyed kérdéskört választott a beszélgetés témájának az a bioetikai konferencia, amelyet szombaton rendeztek meg Nyíregyházán a Szent Kamill Rehabilitációs Központban. „Mária, a betegek gyógyítója” tiszteletére második alkalommal megrendezett tanácskozáson az élet védelme és tisztelete, a gondoskodás a sérült, másként élő személyekről, valamint az eutanázia kapta a főszerepet. A kegyes vagy jó halál körüli vita több évtizede napirenden van, s a közelmúltban ismét reflektorfénybe került hazánkban: az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő dr. Karsai Dániel ügyvéd, hogy értelmetlen szenvedés helyett méltósággal tudja befejezni az életét. Az ismert alkotmányjogász, aki számtalan strasbourgi ügyben képviselte ügyfeleit, nem ért egyet az úgynevezett aktív eutanázia (a halálba segítés) magyarországi tilalmával. A jogász olyan betegségben szenved, ami teljes bénuláshoz vezet, ugyanakkor a betegek tiszta tudattal élik meg egészségük romlását.

Dr. Karsai Dániel ügyvéd álláspontja a szombati nyíregyházi konferencián is felvetődött, de haladjunk sorjában. A vendégeket Dévai Marcell, a Szent Kamill Rehabilitációs Központ vezetője köszöntötte. Az érdeklődők az intézmény fiataljainak a műsorát, illetve egy szavalatot is hallhattak. A héten a sérült fiataloknak megrendezett szavalóverseny győztese, Finta Mátyás, az ÉFOÉSZ Gyógypedagógiai és Szociális Szolgáltató Központ újfehértói részlegének gondozottja mondta el Petőfi Sándor egyik versét. Köszöntötte a vendégeket P. György Alfréd MI atya, az Osztrák Kamilliánus Tartomány elöljárója, generális delegátus, majd dr. Rojkovich Bernadette reumatológus osztályvezető főorvos, a Magyar Bioetikai Társaság elnöke tartott előadást A gyenge, elesett, fogyatékos ember védelme címmel.

Boldogság és öröm a szemekben

– Nemcsak a gyenge, elesett, fogyatékos embernek nehéz az élete, hanem az egészségesnek is, mert jönnek a csapások: a nyomor, a fertőző betegségek, az energiaválság, a környezeti katasztrófák és most a háború. De mi van a gyengékkel? Életünk elején és végén vagyunk gyengék, s ott vannak még a fogyatékos emberek. Most nagyon jó helyen vagyunk, hogy az emberek méltóságáról beszéljünk, hiszen láttuk a sérült fiatalok előadását és szavalatát, és láttuk a szemükben a boldogságot és az örömet, hogy mi meghallgattuk őket, tapsoltunk nekik, s az életük boldogabb lett – fogalmazott dr. Rojkovich Bernadette, aki előadásában érintette az abortuszt, a fogyatékos emberek méltóságát és az emberi élet végét fenyegető veszélyeket.

– Az anya az önrendelkezési jogára hivatkozik az abortusz esetében, mert joga van a testéhez, joga van megmondani azt, hogy mikor legyen gyermeke, a másik oldalon pedig ott van a magzat, aki fejlődik. Minden személyt megillet az alapvető jog, vagyis az élethez való jog és az emberi méltóság joga. Mi nehezíti az abortuszkor a döntést? Az anya nem látja, mi fejlődik a szervezetében, a méhében. Nekünk orvosoknak kötelességünk elmondanunk, hogy egy élő személyről van szó, s milyen következményekkel járhat egy abortusz. Vannak, akik szakmai karrierre, kevés szobára, külföldi nyertes pályázatra hivatkoznak, s ezért élik meg krízishelyzetként a terhességüket. Nehéz ítélkezni valaki felett, ez nem is a mi dolgunk, nekünk meg kell hallgatnunk az anyákat és beszélgetnünk kell velük – magyarázta többek között a szakember.

Mindenkinek palliatív ellátást!

Dr. Rojkovich Bernadette az előadásában szólt arról is, hogy fontos méltóságteljesen elbúcsúzni az élettől.

– Az a társadalmi párbeszéd, amit Karsai ügyvéd úr indított a maga betegségével - s ami emberileg nagyon is érthető és sajnálatra méltó - sok emberben olyan szubjektív érzést alakított ki, hogy mellé kell állni és segíteni kell neki. A kérdés az: Hogyan? Mit gondolunk mi? A társadalmi vita a szubjektív érzések miatt elhamarkodott dolgokhoz vezetne, szerencsére a jog sokkal megfontoltabb. A betegségnek vannak periódusai. Az első szakasz a gyógyító terápia, rehabilitáció. A középső szakasz a palliatív terápia, amikor többet nem tudunk segíteni, örülünk a szinten tartásnak. Ilyenkor már nem a gyógyítás a lényeg, hanem a fájdalom, a szenvedés csökkentése, csillapítása. Az utolsó szakaszban szintén palliatív módon segítünk, s nem tudjuk, meddig tart, lehet, hogy hónapokig, lehet, hogy évekig – magyarázta a doktornő, s így folytatta:

– A Magyar Orvosi Kamara (MOK) Agora – az életvégi döntésekről című rendezvényén az az álláspont született, hogy nem az eutanáziát kell engedélyezni, hanem biztosítani kell mindenki számára hozzáférhetően a palliatív ellátást. Dr. Svéd Tamás azt mondta: ,,Ebbe a világba úgy jó megérkezni, ha várnak és szeretnek, s úgy jó távozni, hogy szeretnek és elengednek.” Nagyon fontos szó az, hogy elengednek.

– Karsai Dániel ügye felkavarta az állóvizet, sokan álltak mellé. Jogász, tudja, hogy mit akar. Magyarországon nincs eutanázia, ezért nem is a magyar jogalkotókhoz fordult, hanem a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához. Nem biztos a saját dolgában, de a lehetőséget szeretné magának megteremteni. A méltóságteljes eltávozáshoz kéri a segítséget. A méltóság egy nagyon fontos kérdés, s erről szól ez a konferencia is. Méltóság az, ha valaki egy injekcióval megöli? Méltóság az, ha én mondom meg hogy mikor, hogyan akarok meghalni? Az emberi méltóság sokkal többet jelent. Láttuk itt a gyermekek méltóságát. Valaki azzal érvel, hogy az állatokat is el lehet humánusan altatni. Ezzel azt érzékelteti, hogy ő az állatokkal egy szinten érzi magát. Egy felmérés szerint az állatorvos kiég abban, ha elaltat egy állatot. El tudják képzelni, hogy egy orvos mit érez, ha elaltatja örökre betegét? Hogy fog a többi beteg ahhoz az orvoshoz fordulni? – tette fel a kérdéseket az orvosnő, majd még hozzátette, hogy a Magyar Alkotmánybíróság 2003-ban mondta ki, hogy nem biztosított a halálhoz való jog.

Két paradigma Olaszországban is

Az eutanázia kérdése Olaszország mindennapi életében is rendszeresen felvetődő téma a közéletben. A konferencián részt vett prof. Palma Sgreccia, a torinói egyetem bioetikai mesterképző – pluralizmus és etikai tanácsadás tanszékének aligazgatónője is. Előadásának a Különbözések és találkozási álláspontok az élet végével kapcsolatban címet választotta, és a szavait egykori tanítványa, P. György Alfréd MI fordította.

Az Olaszországból érkezett vendég felvázolta, hogy hazájában is két paradigma áll egymással szemben. Az egyik az élet sérthetetlenségét hirdeti, s különböző alternatívákat foglal magába, például az úgynevezett palliatív ellátást, a másik pedig az élet feletti rendelkezés mellett teszi le a voksát. Ez utóbbihoz tartozik például az öngyilkosság és a szándékos eutanázia. A demokratikus társadalomban fontos az együttélés, vagyis igyekszenek összeegyeztetni a különböző nézőpontokat – mondta az olasz szakember, s hozzátette:

- Az önrendelkezés híveinek alapelve: az elme és a test fölött az egyén szuverén úr. A halálhoz való jog magába foglalja az élethez való jogot. A halálhoz való jog a méltósággal való meghalás jogát jelenti. Ugyanakkor a méltósággal meghalni kifejezés ellentmondásos, hiszen jelenti az eutanáziát, az asszisztált szuicídiumot, az elkísérést.

Az elmenéshez való jog és az önkéntes halál típusai az olasz szakirodalom szerint: a hagyományos öngyilkosság, az asszisztált szuicídium, az eutanázia, az öneutanázia.

- Hazámban sok vita van az eutanáziáról. Az egyik nézet szerint jó a kegyes halál, míg a másik álláspont szerint szörnyű, embertelen. A teológusok és az egyházak azt vallják, hogy életünk ajándék, megadatott nekünk a létezés, nem szabad lemondani róla. Az egyik szakértő úgy fogalmaz, hogy „nem egy életem van, én vagyok az életem” – mondta többek között Palma Sgreccia.

A harmadik előadó dr. habil Soltész János egyetemi tanár, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola erkölcsteológiai tanszékének vezetője volt, aki Az eutanázia, a fájdalomcsillapítás és a szervátültetés kapcsolatáról és gyakorlati szempontjairól tartott előadást.