Intézményi hírek

A nyíregyházi Szent Kamill Rehabilitációs Központban idén, második alkalommal került megrendezésre az „Együtt, egymásért” érdemes élni című önkéntes hét. Az önkéntesek heti beszámolóját adjuk most közre.

Amint a cím is elmondja: érdemes egymásért élni, de együtt még érdekes is mindez. Január elsején elindultunk páran, csíkszentdomokosi Kamilliánus fiatalok, hogy színesítsük a nyíregyházi Szent Kamill Rehabilitációs Központ lakóinak napjait. Számunkra ez már a második felvonás, hisz tavalyelőtt is volt egy másik csapat közülünk, e cél érdekében.

Az út előtt nagy izgalommal és lelkesedéssel készültünk érdekes programokkal, hogy a lakóknak örömet szerezve együtt, vidáman, békességben töltsünk el pár napot, annak reményében, hogy lelkileg töltődhetünk mindannyian.

A vonaton a szervezett programjainkat tökéletesítettük, hogy minél színesebb és jobb tevékenységekkel tudjunk kedveskedni a lakók számára. Mivel éjszaka utaztunk nagyon fáradtak voltunk, de ennek ellenére a lakók nagy örömére énekszóval ébresztettük őket, cserébe csillogó szemekkel és meleg ölelésekkel fogattak bennünket. Mindezek után egy kávé kíséretében és rövid ismerkedést követően nekivágtunk a programoknak.

Míg a csapat egyik tagja segített megvásárolni a szükséges kellékeket a foglalkozásokhoz, addig a többiek a lakókkal megnézték és megbeszélték a Bodzavirág című oktató jellegű kisfilmet, így megtanulhatták az elfogadás és összetartás fontosságát. Az ebédet követően stresszlabdákat készítettünk lufiból és lisztből, majd elmentünk várost nézni Dévai Marcell-lel az intézmény vezetőjével, melynek keretén belül lehetőségünk volt meglátogatni pár impozáns görög-, illetve római katolikus templomot, valamint megkereshettük a templom egerét is. Vacsorára értünk vissza az otthonba, ahol egy meglepetés programmal vártak minket: kikapcsolódásképpen elmentünk bowlingozni. A napunkat György Alfréd kamilliánus atyával zártuk a kápolnában, imádkoztunk és elmélkedtünk.

Második napunk a zenés ébresztés után reggelivel indult, majd az udvarról ágakat gyűjtöttünk a tevékenységünk kivitelezéséhez, melynek során festék segítségével papírra kézlenyomatokat készítettünk, amiket az összegyűjtött gallyakkal kereteztünk be. A megmaradt ágakból és fonalból babákat készítettünk. Egy gyors ebéd után Ági néni elvitt minket a nyíregyházi kórház rehabilitációs osztályára, ahol Béla atya által bemutatott szentmisén végeztünk zenei szolgálatot. Az aznapi vacsoránkat a lakókkal közösen készítettük, mindenki segített a pizza elkészítésében és elfogyasztásában. Napunkat Marcival zártuk a kápolnában.

Csütörtökön részünkről elmaradt a lakók ébresztése, mivel az általunk zenélt reggeli szentmisére indulás előtt 5 perccel ébredtünk fel. A szentmise befejeztével visszatértünk az otthonba, megreggeliztünk, majd csapatunk két tagja beszámolt a cserkészettel kapcsolatos élményeiről, tapasztalatairól, segítségükkel játékosan megtanultunk pár egyszerűbb csomózási technikát. Kikapcsolódásképpen többek között erdélyi néptáncokat ismertettünk meg az otthon lakóival. A nap ezen pontján csapatunk három részre oszlott fel: ketten gitárral és énekszóval szórakoztatták a lakókat, ezalatt hárman orvosi spatulákból előkészítették a később kifestésre kerülő madáretető szerkezetét, a csapatunk két fiú tagja pedig elkészítették a másnap felhasználandó faanyagot. A madáretető kifestése és a vacsora után a napot ismét Marcival zártuk.

Az utolsó ott töltött napunk újból szentmisével indult a borbányai Szent László templomban, ennek befejeztével pedig befőttesüveg, kókusz, víz és a vásárolt figurák felhasználásával hógömböket barkácsoltunk. A csütörtökön előkészített faanyagból és mágneslapokból, valamint pirográffal hűtőmágneseket gyártottunk, emlékként az együtt töltött közel egy hétről. Ebédet követően kiértékeltük az ott töltött pár napunkat a lakókkal, Frédi atyával és Marcival. A legszívszorítóbb része következett a napnak: a búcsúzkodás a lakóktól. Gyors összepakolás után az ottlétünket egy tanult tánc felelevenítésével zártuk, és utunkat Máriapócs felé vettük, ahol megtekintettük a könnyező Mária képet és fohászkodtunk közbenjárásáért. A templomról rengeteg érdekességet hallgathattunk meg. Utunk nyírbátori Római Katolikus Minorita templomhoz vezetett. ahol az oltárcsoportokat tekintettük meg. Miután átjuttunk a határon Nagykárolyban a Nosztalgia étteremben vacsoráztunk és azt követően fájó szívvel vettünk búcsút szeretett Frédi atyánktól és Marcitól. Felszálltunk a vonatra és hazaindultunk.

Az ott töltött pár nap alatt a tevékenységet próbáltuk úgy összeszedni, hogy minden lakó számára az adott körülményekhez képest maximálisan élvezhetőek legyenek, a fáradtságot leszámítva pedig minden programot élveztünk, hiszen olyan csapattal volt szerencsénk dolgozni, melynek tagjaival kellően jól ismerjük egymást a szükséges bizalom, megértés és bátorítás birtoklásához, és úgy hisszük meg volt bennünk az az egészséges összhang, mely segítségével együttes erővel kereshettük a problémák megoldására vezető utat. Többek között megtanulhattuk egymásnak köszönhetően, hogy mi az a svábhurok, hogyan kell befőttesüvegből hógömböt készíteni, hogyan kell a legfeszültebb pillanatokban is türelmesnek lenni a társunkkal, fáradtan is együtt tiszta szívből nevetni, ugyanakkor azt is, mit jelent őszintén bocsánatot kérni és megbocsátani, a legnagyobb sérelmek esetén is. Hálásak vagyunk a jó Istennek mindezért, és az együtt töltött időért! A lakóknak a szeretetükért, a mosolyaikért, befogadásukért, a meleg öleléseikért, bíztatásukért, amellyel feltöltötték szívünket-lelkünket erővel, szeretettel, boldogsággal! Nem utolsó sorban köszönetet mondunk a lehetőségért Frédi atyának és Marcinak, köszönjük a türelmüket, az esti beszélgetéseket, és minden más hozzájárulásukat. Köszönjük az ott dolgozóknak, hogy mindenben igyekeztek a segítségünkre lenni, és támogattak bennünket!

Visszavágyunk Nyíregyházára, abba a szeretetteljes közegbe, amelyben fejlődhettünk, mint csapat és külön-külön is, mint Isten szeretett gyermekei!