Intézményi hírek

Erdélyi önkéntesek érkeztek a nyíregyházi Szent Kamill Rehabilitációs Központba.

Vannak olyan élethelyzetek, amikor egy szempillantás alatt felismeri az ember, hogy sok mindenért hálásnak kell lennie, legfőképp azért, hogy egészségesen született. A társadalomban pedig mindannyiunknak empá­tiát kell éreznünk azok iránt, akik fogyatékkal élnek, és a többség támogatására szorulnak. Ezt éreztük szerda délelőtt, amikor beléptünk a Szent Kamill Rehabilitációs Központ Tallér utcai épületébe, ahol Erdélyből érkezett önkéntesek segítették a fogyatékkal élő ellátottak szokásos délelőtti készségfejlesztő foglalkozását. A fiatalok vidámságot, életkedvet vittek az ellátottak közé, sokukat a közös nyári táborokból már jól ismerték a vendégek.

Munkabért is kapnak
A rehabilitációs központ az idén ünnepli fennállásának 18. évfordulóját. A születésnapot korábban már megünnepelték, most azért hívták a sajtót, mert egy új programot indítottak el: önkéntes hetet szerveztek csíkszentdomokosi gimnazisták részvételével. Hét fiatal vállalta, hogy Nyíregyházán tölti az őszi szünidejét, s hétfőtől péntekig részt vesz a fogyatékkal élő felnőttek ellátásában. Ne a klasszikus önkéntes munkára gondoljunk! A fiatalok arra törekedtek, hogy értékes programokat hozzanak magukkal, és sok-sok szeretetet, mert mint mondják, az otthon lakóinak legfőképp erre van szükségük.

– Jelenleg tizenhárom bentlakásos helyünk van, a nappali ellátásban 25 embert bír el az intézmény, ezenfelül támogatószolgálatot is működtetünk. Minden ellátási formára nagy szükség van – tudtuk meg Dévai Marcelltől. Az intézmény vezetője hozzátette, az enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékkal élők társadalmi integrációja nehéz feladat. Az első lépcsőfok stabil, biztonságos közeget biztosítani számukra és rendszeres elfoglaltságot találni nekik.

– A rehabilitáció egy hosszú folyamat, amelyben az a cél, hogy a fogyatékossággal élők fenntartsák optimális fizikai állapotukat, megtalálják társadalmi funkciójukat. Nálunk ez azzal valósul meg, hogy napi szinten foglalkoztatjuk őket – tette hozzá. – Eladjuk azokat a kézműves termékeket, amiket előállítanak. Az épület mögött van egy nagy kertünk, ahol fóliasátorban paprikát termelünk, a napi 2-4 órás munkáért bért is kapnak.

– Miért éppen Csíkszentdomokosi fiatok a vendégeink? Onnan származom, Csíkszentdomokos a szülőfalum, ahol nyaranta táborokat szervezünk – mondta el György Alfréd szerzetes atya, aki Erdélyben nőtt fel, ő maga is születésétől fogva mozgássérült, így jól ismeri a fogyatékkal élők, a mozgásukban akadályozottak problémáit.

Vegyük észre magunk körül a fogyatékkal élőket
György Alfréd

Minden sikernek örülnek
– Bútorfestés lesz a heti program, komplikált feladat, de megoldjuk, a végén pedig közösen örülünk az eredménynek. Mi Jézust látjuk az ellátottjainkban, a kamilliánusok karizmája a betegek, a szenvedők, a mozgássérültek és haldoklók iránti irgalmasság és törődés gyakorlása. Az önkéntes hét üzenete, hogy vegyük észre magunk körül a fogyatékkal élőket, neveljünk olyan fiatalokat, akik szívesen mennek közéjük és foglalkoznak sérült emberekkel. Nem félnek tőlük, és nem félnek magukhoz ölelni őket, mert olyan szeretetet nem kapnak mástól, mint amilyen szeretetet egy ilyen embertől kaphatnak – jegyezte meg a szerzetes atya.

– Nagyapám tolószékben élte le az életét, nagyon szerettem őt, s rajta keresztül láttam, hogy a fogyatékkal élők is értékes emberek, és élhetnek boldog életet. Felfogás kérdése az egész, hiszen ha megfigyeljük őket, minden apró sikernek örülnek, s ez példa lehet előttünk is. A segítségnyújtás mindig közel állt hozzám, a gyulafehérvári karitász önkéntese vagyok – mondta büszkén Kristály Botond. A 18 éves fiatalember – miközben készítette elő, csiszolta a bútorfestéshez szükséges faanyagot – elmondta, szeret ezek között az emberek közt lenni, mert tiszta szeretetet kap tőlük.

A csapattal szakember is érkezett, Biró Ritára bízták az önkéntesek szakmai irányítását. A gyógypedagógus-végzettségű Ritán látszott, hogy ért a fogyatékkal élők nyelvén, s hangsúlyozta, a vele érkezett fiatalok is van érzékük, kellő esetben humoruk hozzájuk.

– Sokuk dolgozhatna segítőszakmában is. Eljöttünk, és látjuk, hogy jelentős különbség van a magyarországi és a külhoni ellátás között. Itt nem a klasszikus intézményi rehabilitációs ellátás fogadott minket, az átlagostól sokkal családiasabb a közeg, és egyénileg is foglalkoznak a készségfejlesztéssel. Péntekig maradunk, s miközben szép bútorokat, szalvétatartókat festünk napközben, egy kis derűt is viszünk a mindennapokba: zenélünk, táncházat tartunk esténként.

Forrás: Kelet-Magyarország